Felhasználónév:		Jelszó:
Vezetéknév:		Keresztnév:
Irányítószám:	Település:	Utca:
E-mail cím:

Híresen jó gazda - Árpa Attila kedvence egy gyönyörű karthausi macska

[2011. szeptember] Árpa Attilát nem könnyű interjúra fogni: két film forgatásán van túl, és a harmadikra készül. Beszélgetésünk alatt is egyfolytában csörög a mobilja. Egy kedvelt kis étteremben találkozunk, ahol kalóriaszegény levest kér és egy csavart narancslevet.

– Fogyókúrázik?

– Nem, de most Tokajban ünnepeltük a feleségemmel a hatodik házassági évfordulónkat, és hát a bor mellé jól esett a csülök. Ilyenkor pár napig visszafogom magam és beáll a rendes súlyom.

– Hiú ember?

– Nem jobban, mint mások. Nem jellemző rám, hogy nézegetem magam a tükörben.

– Önt híresen jó gazdaként tartják számon, aki nagyon szereti az állatokat, szívesen befogadja és gondozza őket.

– Így volt ez mindig, már gyerekkoromban mindenféle kisállat volt körülöttem. Általában nem vettem őket, inkább kaptam, vagy befogadtam valamennyit. Soha nem vásároltam tenyésztőtől állatot. Néhány speciális esettől eltekintve, mint a vakvezető kutya, vagy a vadászkutya, véleményem szerint, amíg tele vannak gazdátlan állatokkal a menhelyek, addig a tenyésztőkre nincs szükség. Mindig volt házi kedvencem, cica, kutya, sőt mosómedvém is. A kutyám most is megvan, őt a gyerekem születése után kiköltöztettük a család vidéki birtokára, azóta az apám az igazi gazdája, de rendszeresen meglátogatjuk mi is. Ezt az ebet még az Operaháznál árulták egy dobozban, megsajnáltam és megvettem. Több kölyök is volt, de ő volt a legnagyobb és a legvidámabb. A Gipsy nevet kapta.

– És hogy tett szert mosómedvére?

-A barátom udvarolt egy táncos lánynak, aki belebolondult a mosómedvébe, mondván olyan aranyos. Igen ám, de egy idő után, amikor nőni kezdett az állat, a lány rájött, hogy törődni is kellene vele, amihez már nem volt kedve. Akkor felajánlottam inkább magamhoz veszem. Egy ideig együtt éltünk, gondoztam, majd kerestem egy családot, ahol jó helye lett az ott élő többi mosómedve társaságában.

-A monda szerint különös módon egy lóra is szert tett, igaz ez?

- Igen, valaki nem tudta kifizetni az adósságát és egy szépséges szürke lovat adott helyette, aminek a neve Ezüst volt, de én Silverre változtattam, mert az jobban tetszett. Szívesen lovagoltam vele, nagyos ügyes jószág, aztán rájöttem nincs elég időm rá és eladtam egy családnak, de még ma is meglátogatom néha.
Egy másik lovardába pedig néha kilátogat az egész család, a négy és fél éves kislányom már ügyesen megüli a lovat, de most sincs elég szabadidőm ahhoz, hogy saját lovam legyen.

– Az állatok közül ki a nagy kedvenc?

– Mindegyiket szerettem, de a karthauzi macskám különösen közel állt a szívemhez. Nagyon szép ezüstös szürke szőre volt és hát igazi egyéniség. Elegáns vadság sugárzott belőle. Ruganyos és fürge cicaként is kifinomult, soha nem volt durva vagy ügyetlen. Mindig aranyos, mosolygós benyomást keltett és vidámmá tett. Igazi szelíd, békeszerető fajta, komoly hangulati változások nem keserítették az életét. Nagy mozgásigényű és rendkívül játékos. Félelmet nem ismerő, kitűnő vadász és igen éber, élénk. Borzasztóan intelligens és családcentrikus, nem hagyta magát ingerelni, soha nem volt erőszakos. Kiegyensúlyozott lénye csak egyet követelt meg, de azt nagyon: hogy gazdaként nagyon szeressem, és sokat legyek a közelében, amit akár több órás dorombolással is honorált.

– Mivel etette őt?

– Nálam a cica és a kutya is vegyes élelmet kap. Mindig maradt valami a háznál, a főtt ételt szerették, és emellett száraz tápot ettek, mert úgy gondolom abba minden vitamint, és ásványi sót beletesznek, amire egy kisállatnak szüksége van. Nagyon hiányzik már megint egy cica! No és egy kutya! Lehet, hogy szívtelen matematikai számításnak tűnik, de megpróbáljuk kisakkozni a feleségemmel, hogy mikor kerüljenek a házhoz. Mert hát az életük véges, és azt szeretnénk, ha ez a veszteség olyan korban érné a lányunkat, amikor ez a legkevesebb fájdalommal jár nála. Már fajtát is választottunk, de ahogy magunkat ismerem, úgy sem a terv valósul meg, hanem, amit az élet hoz majd hirtelen valamit. Befogadunk egy minket megtaláló cicát és kutyát.