Rövid időn belül harmadszor cseréltem ki a szőnyeget a nappaliban. Először a cicamintás ment tönkre, amit még Tunéziában vettem egy beri-beritől. Jó, ez még érthető, már ha ragaszkodunk ahhoz, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel a macskánkat, „aki” pedig egy szőnyeget érezve maga alatt szívesen kapar, nem pedig lábujjhegyen jár rajta, netán papucsban. Volt azonban emiatt egy rövidke mosolyszünet Áfonya és köztem, ami a második szőnyeg hasonló módon történő elpusztításánál már jóval hosszabbra nyúlt.