Egy kiscica rengeteg örömet okoz új gazdájának, családjának. Éppen ezért, kezdetben mosolyogva töröljük fel az apró tócsákat és a sarokba elhelyezett kis hurkákat. De amikor először belelépünk egy cica emésztési produkciójába, akkor már elgondolkozunk: itt az ideje, hogy kismacskánk megszokja az almot.
Minden macska elemi ösztöne, hogy elrejtse vizeletét, ürülékét. Éppen ezért szeretik gondosan bekaparni kis- és nagy dolgukat, időnként finoman szagolgatva, vajon teljesen sikerült-e. Ha a cicánk nem túl fiatalon – legalább öt-hat hetesen - kerül a házhoz, akkor reménykedhetünk, hogy már elleste anyukájától ezt az elrejtési technikát, mely különben ott szunnyad bennük születésüktől. Igen ám, de egy lakásban tartott kis tigris honnan is tudhatná, hol az a hely, ahol ezt a gondos műveletet végrehajthatja? Próbálkoznak tehát szőnyeggel, függöny alá, cipőbe – olyan helyekre, melyek némi kaparási lehetőséget sejtetnek. A gazda azonban elhűlve veszi észre eme nyomokat, és a legrosszabbat teszi. Engedelmeskedve az ősi és teljesen alaptalan hiedelemnek, beleveri szegény cicus orrát az általa gondosan eldugott termékbe. Rosszabb esetben utána kizavarja a kertbe vagy betuszkolja az alomba szegény, értetlen kismacskát. Aki mindebből semmilyen következtetést nem tud levonni a toalett használatát illetően, pusztán azt, hogy eddig oly kedves gazdája megbolondult.