Itt van az ősz, itt van újra - Az ősz a cicák kedvenc évszaka

Iskolakezdés, elmúlás, hervadás... Míg a gyerekeknek és a költőknek nem éppen kedves gondolatok jutnak eszébe az ősszel kapcsolatban, addig a cicák nagyon is élvezik ezt az évszakot. Számukra az ősz igen kellemes idő, az esős napok pedig egy kis szundikálásra adnak alkalmat.

 

Ó, azok a szemrehányó, hatalamasra nyílt szemek! Mirci áll az ajtóban, nézi, ahogy kinn csapkodja a szél a nyálkás esőt és tágra nyílt pupillája elkeseredésről tanúskodik: hát már megint esik. Sajnos, ez is az ősz velejáróra, nem csak a szelíd napsütés. Pedig ilyenkor a legkellemesebb a napon. Az őszi fények még barátságosan melegítenek de nem forrók a sugarak. Ez a szundikáláshoz a legalkalmasabb megvilágítás. Ha még a gazdi is otthon van, akkor szemmel lehet tartani az ablakpárkányról, vagy ha ő is élvezi a „vényasszonyok nyarát”, akkor bizony még az ölébe is lehet ülni, ártatlanul dorombolva.

 

Ahogy hűvösödnek az esték, Mirci és társai egyre több időt töltenek kellemes otthonukban. Elkezdődik a felkészülés. Macskáék ősi-ősi ösztöne bukkan fel, és a nyáron éppenhogy csipegető cicák nagyevőkké válnak. Örökké éhesek, mindig csak ennének: az ősi parancs dolgozik bennük, télire meleg bundát, óvó hájréteget kell növeszteniük. Ez védi majd őket a hidegtől és az éhségtől. Igaz, ez az ösztön még akkor alakult ki, amikor a telet a mély hóban élelemre lesve, ázva-fázva-csatangolva töltötték a kistigrisek. Ma már nincs nagyon mire felkészülni, mert a gazdi engedelmesen fűt télen is, biztosítva kedvencének az ideális hőmérsékletet, és ugyanúgy bontogatja a finomabbnál finomabb ételes dobozokat, ha tél van, ha nyár, vagy éppen ősz, mint most. Igaz, most kicsit többet is bontogat.

 

A cicák ősszel valahogy bölcsebbek lesznek, és jóval nyugodtabbak, mint a nyári időszakban. Elmélkednek a napsütés arany csíkjait nézve, szelíden nézik az ablakon vergődő bogarakat. Nem kapkodnak utána, kivárják, míg az üveget ostromló rovar teljesen kimerül. Akkor nagy kegyesen, talán hajlandóak utána nyúlni. De azt is jóval lasabban, mint máskor. A nyári nagy csatangolások után most sokkal többet alszanak, sokkal jobban ígénylik a simogatást, a gazdi közelségét.

 

De persze nem lehet sokáig henyélni, mert ősszel annyi minden hullik föntről. Először is a levelek. Ezeket remekül lehet kergetni, ágaskodni értük és pofozni a levegőben – nagyszerű szórakozás. Mire egy földet ér, már lengedezik cicánk felé a következő sárga, piros, lila levél. Aztán potyognak a gesztenyék. Ezeket gurígatni lehet remekül asztal alá, szék alá, ágy alá – még a tavaszi nagytakarításig is el van egy-egy ilyen guriga egy eldugott sarokban. Ugyanilyen jó játék a makk, a hecsedli piros termése, de az összegereblyézett avarban hemperegni sem utolsó mulattság. Már a cicának, nem a zsörtölődő gazdának. Az ablakból is jó nézni, ahogy a szél felkapja a leveleket, földhöz vágja, forgatja. Mintha az is nagy, láthatatlan macska lenne.

 

De a legjobb mégis a meleg otthon. Mikor a hajnalok már dermesztőek, akkor bebújni a gazdi paplanja alá és ott dorombolva melegedni: ez a legjobb az őszben. És érdekes módon, a gazdi sem haragszik. Neki is jól esik a macska melege a hülő időben, a dorombolás békés hangjai nem zavarják hajnali álmát. Ha pedig esik, és nem lehet kimenni – ahogy azt Mirci szemrehányóan meg is állapította – nos, ilyenkor cicák még az orrukat sem dugják ki a lakásból. Boldogok, ha gazdájuk otthon van velük, élvezik a meleget, a meghitt fényeket, míg kinn csapkod az eső. Végre kipihenhetik most ősszel a nyár fáradalmait.