A gazdád vagyok! - A felelős állattartás előbb kezdődik, mint kedvencünk érkezése

Az állattartás öröm. A sok jóért azonban nekünk is adnunk kell cserébe. Ha úgy döntünk, négylábú kedvencet választunk, előtte mérlegelnünk kell: felelősséggel, tudatosan képesek vagyunk-e vállalni egy állattal az együttélést, mindhalálig.

 

A felelős állattartás természetesen nem akkor kezdődik, amikor az utcán kétségbeesetten nyávogó macskakölyköt felkapjuk és hazavisszük. Ez már egy folyamat vége valójában. Valószínűleg már otthon, szüleinktől megtanulhattuk: aki állatot tart, annak kötelezettségei vannak a kedvenccel szemben.

 

A Felelős Állatbarátok Egyesülete (FÁBE) 2002-ben indította Iskolaprogramját Budapesten és Pest megyében, melynek célja, hogy felhívja a diákok figyelmét az állatokkal való helyes bánásmódra, a felelős állattartás szabályaira, ezzel segítve az ideális ember-állat kapcsolat kialakulását. Nekik azonban csak drukkolhatunk, hogy több figyelmet kapjanak és országos programmá váljanak. Ugyanakkor a Nemzeti Alaptanterv kevésbé foglalkozik ezzel a témával. Ezért tehát a szülőkre, a felnőttekre hárul a felelősség, hogy példát mutassanak a gyerekeknek. Azok a kicsik, akik állattal együtt élnek és szüleiktől a felelős állattartást már kiskorukban megtanulják, bizonyosan maguk is értelmes, gondos, jó gazdái lesznek saját kedvenceiknek, és minden módon fellépnek a helytelen állattartás ellen.

 

Honlapunk számos fóruma közül az egyik legnagyobb indulatokat kiváltó téma az állatkínzás. A szörnyű tények oka gyakran az, hogy egyes emberek egyáltalán nem tekintik az állatokat partnerüknek, fogalmuk sincs a felelős állattartás legelemibb szabályairól sem. Az itt feltörő indulatok némileg ijesztőek is. Sokan úgy vélik, az állatkínzást erőszakkal, durva megtorlással lehet megbosszulni. Ezzel szemben a budapesti Judit sokkal praktikusabb és megfontolandó tanácsot ad: ha állatkinzást láttok,menjetek el a jegyzőhöz, hívjátok rendőrt!!!!a sajnálkozás semmit nem fog megváltoztatni!!! Juditnak tökéletesen igaza van. A bosszú sem, az erőszak csak erőszakot szül. Viszont a jó példa ragadós. Sokat köszönhetünk a média sztárjainak is, akik büszkén vállalják, hogy nem csak érzelmileg kötődnek egy cicához, kutyushoz, de tisztában vannak azzal is, ezek helyes tartása elkötelezettséget, odaadást is igényel. Akik ezt a pozitív példát követik, már elindultak a jó úton.

 

Éppen a whiskas.hu honlapja példamutató esete ad reményt. Itt nemcsak fórum nyílt annak kapcsán, hogy egy macskát bebetonoztak az egyik barkács áruház falába, de többféle felvetés, tanács, állatvédőkkel való kapcsolattartási ötlet szerepelt a fórum vitájában. Ráadásul a macska – a levélírók hiradása szerint – szerencsésen megmenekült. Ennek az esetnek számtalan, nagyon fontos és pozítiv üzenete van minden felelős állattartó számára. Egyfelől szóvá kell tenni, ha állatkínzással, felelőtlen állattartással találkozunk. Meg kell találnunk a megfelelő fórumot – ebben az esetben az ombudsmanhoz is fordultak – és konkrét lépéseket is kell tennünk: a nyilvános levél írója kihívta a tűzoltókat, számtalan fórumon mozgósította az állattartókat. Felvették a kapcsolatot különböző állatvédő egyesületekkel is. Így került a nyilvánosság elé az egyik kutyákat-macskákat mentő szervezet levele, amelynek egyik részlete igen fontos gondolatot fogalmaz meg: „Lassan de biztosan haladunk előre és ehhez

persze a társadalom támogatása és a társadalom hozzáállásának megváltozása is szükséges, de sokan dolgozonak az állatokért és reméljük, hogy ennek meglesz a gyümölcse...” Minél több ilyen sikeres nyilvános fórum működik, minél többen emelik fel a szavukat példamutatóan, annál több szembesül a felelős állattartás gondolatával.

 

A szeretet ugyanis önmagában sajnos nem elég! Itt, a Whiskas honlapján már olyan olvasókkal találkozunk, akik azért tallóznak oldalainkon, mert ők nemcsak lelkes állatbarátok, de már gyakorló gazdák vagy leendő cicatulajdonosok. Nekik már nem kell megfontolniuk, valóban mindent megadnak-e leendő vagy már meglévő kedvencüknek ahhoz, hogy elmondhassák magukról: felelős állattartók.

 

Ezt a fogalmat taglalja több jó szándékú, gyakran hiteles honlap is. Abban a legtöbb megyezik, hogy a felelősség legfontosabb eleme a szeretet, a táplálás, az állatorvosi gondozás, az utódgondozás illetve ivartalanítás, valamint a megfelelő mozgás biztosítása, a célszerű tanítás és a környezet elégedettségét.

 

A felelősségről – bár ma már alkalmasint közhelyként idézik – mégis a Kis Herceg gondolatai mondanak el legtöbbet: „– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. -–Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Nos, igyekeznünk kell, hogy mi se felejtsük el ezt és a többi igazságot. A szereteten túl biztosítanunk kell az állatunknak a helyes táplálást, ami korának és igényeinek megfelelő. Ugyanilyen fontos a rendszeres oltása és állatorvosi ellenőrzése, az évi ismétlődő vakcinázás – hiszen enélkül rengeteg veszélynek tesszük ki kedvencünket.

 

Az ivartalanítás illetve az utódgondozás a fórumon is állandó vitatéma. Akadnak olyan gazdák, akik határozottan kijelentik, az ő kandúrjukat bizony nem fogják kasztrálni. Ez persze emberi nézőpont, egy macska nem tudatosan kandúr vagy kasztrált, viszont annak megfelelően él. Egy heréletlen macskafi egyrészt a szerelmi harcok során komoly sérüléseket szerezhet, másrészt az általa nemzett utódokról senki sem tud gondoskodni. Ezért nem csak kedvencünket óvjuk az ivartalanítással, hanem a környezetünket sem tesszük ki a fölösleges macskaszaporulatnak. Ha mégis a kölykök mellett döntünk, akkor gondoskodnunk kell az utódokról is. Ez elemi törvény. A kicsikkel való törődés saját gyermekinknek is jó példa. Nemcsak a természet csodáját élhetik meg a cica szaporodásának figyelemmel kísérésével, de ha ők gondozzák az anyamacskát és kölykeit, akkor megtanulják egy életre, hogy felelősséggel tartoznak az állatok iránt is.

 

A megfelelő mozgás a ragadozó állatok alapvető igénye. A kutya, a macska látszólag elégedett, ha zömmel otthon ül és hízik. De valójában nem boldog. Azok az állatok, amelyek játékkal, sétával a gazdával közösen „sportolnak”, sokkal elégedetebbek, kevésbé hajlamosak a súlygyarapodásra és a depresszióra. Otthonunkban gondoskodjunk a cicánknak mozgástérről, engedjük, hogy ugrálhasson, adjunk neki játékot és lehetőséget is a közös mozgásra.

A felelős tanítás szintén az elemi feladatok közé tartozik. Legalább olyan alapvető dolgokra meg kell tanítanunk kedvencünket, amelyek az életét és környezetét óvják. Nem piszkíthat oda cicánk a szomszéd ablaka alá – ezt odafigyeléssel és gyöngéd tanítással meg kell akadályoznunk. Azt is meg kell tanulnia négylábú társunknak, hogy ami veszélyes számára, az tilos is. A minimális engedelmesség megkövetelése ugyan kezdetben következetes nevelést ígényel, de később nem kell örökké aggódnunk, hogy kedvencünk kipottyan az ablakon, vagy felugrik a forró sütőre.

 

Ez pedig elvezet oda, hogy környezetünknek is kellemessé kell tennünk a mi hobbinkat: az állatok tartását. Ha a mi cicánk csak rossz szagokat és az éjszakai nyugalom zavarását jelenti a szomszédnak, akkor ezzel sikeresen kinevelünk egy macskagyűlölő lakótársat. Ha viszont mindent megteszünk – az állat nevelésével, állatorvosi gondozásával, etetésével, tisztán tartásával -, hogy kellemes szomszéddá válljon a négylábú is, akkor hamarosan egy állatbarát lakik majd a fal túloldalán is.

 

Ezért tehát alaposan meg kell fontolnunk, hogy alkalmasak vagyunk-e mi, a családunk és tágabb környezetünk arra, hogy állatot tartsunk. Mikor nem tudunk ellenállni egy édi-bédi kiscicának és hirtelen ötlettől vezérelve hazavisszük, akkor felelőtlenül jártunk el. Akkor, ha előtte végiggondoljuk, hogy anyagilag biztosítani tudjuk-e neki az orvosi ellátást, az egészséges táplálkozást és időnk és munkánk engedi-e, hogy elegendő időt fordítsunk kedvencünkre, ha ügyelünk arra, hogy megfelelő környezetet biztosítsunk a jövevénynek, akkor leszünk boldog állattartók és akkor lesz boldog a cicánk is.

 

Persze sokféle megoldás létezik. Ha időnk kevesebb van, de beszerzünk egy „játszótársat” kedvencünknek – egy másik macskát, kutyát - akkor is jól döntünk. Ha anyagilag nem mindig engedhetjük meg magunknak az állateledelek vásárlását, de tudunk más egészséges táplálékot adni cicánknak, akkor is helyesen cselekszünk. Ha nem ivartalanítjuk a macskánkat, de a kölyköket el tudjuk ajándékozni vagy adni megfelelő helyre, akkor is minden rendben van. Az sem tragédia, ha lakásban tartjuk a macskát és nem tud a kertben szaladgálni, de játszunk vele sokat és így biztosítsuk neki a megfelelő mozgásmennyiséget (lásd a Cica a panelben című irásunkat is). És az is teljesen rendben van, ha nem minden szomszédunk macskarajongó. Mivel sem kellemetlen szagokkal, sem zajokkal nem ingereljük, biztosan belenyugszik a négylábú közelségébe.

 

Alapvetően tehát akkor vagyunk felelős állattartók, ha megfelelünk önmagunknak, az állatunknak és az egész környezetünknek. Ha gazdává válunk, akkor igenis: mérlegelünk, helyesen döntünk, áldozatokat is vállalunk. Egy cica az otthonunkban rengeteg öröm – mindemellett igazán apróság néhány szabály betartása.

 

De akad még egy fontos dolog, amit akkor vállalunk, amikor egy állatot a szeretetünkbe fogadunk. Mégpedig azt, hogy egyszer biztosan elveszítjük. Hacsak nem száz évig élő krokodil tartása mellett döntünk, akkor tisztában kell lennünk azzal, a kutya, macska, madár az emberi élethez képest jóval rövidebb ideig él. Egyszer meg kell gyászoljuk kedvencünket. És ez a legnehezebb feladat mindenek között.

 

A felelős állattartás hét aranyszabálya (a www.hazikedvencek.hu nyomán)

 

- Felelősség

- Szeretet

- Táplálás

- Mozgásigény

- Egészség

- Utódok

- Környezet