Azért a nyár nagyon jó dolog. Bár mostanában még nekem is melegem van, pedig mint minden rendes cica, én is imádom a meleget, a napsütést, a langyos föld sugárzását. Lustálkodni a füvön, a napfényben csodálatos érzés, de a napokban olyan hőség volt, hogy kerestem a kertben egy árnyékos bokrot, hogy ott a hűvösben pihegjek egy kicsit. De már messziről megéreztem, hogy itt bizony nem fogok pihizni.

Én vagyok a Marci cica, de persze kedves naplóm, ezt te tudod, az én jegyzeteimbe senki más bele nem írhat. Ahogy az én területemre más macska csakis az engedélyemmel léphet. Legalábbis eddig azt hittem. De most nagyon komoly dolog történt. Ahogy a bokrok felé lépkedtem egy kis enyhülést keresve, megütötte az orromat egy másik kandúr szaga. Tudtam már, mi vár rám a lonc alján: ott láttam a bekaparatlan ürüléket.

Ez nagyon durva üzenet. Egy ismeretlen kandúr igyekszik a szememnek, az orromnak a tudtára adni, ő akarja ezt a területet birtokolni.

Nagyon felháborodtam. Nem a szomszéd cirmos zaklató jele volt, hiszen ő vele egész jóban vagyok, mióta egy hétig nálunk laktak a gazdájával. Pontosan tudjuk, kinek meddig tart a területe, és mindkettőnknek van szolgalmi útja a másik territóriumán. Ha találkozunk, néha még birkózunk is egy kicsit, hacsak nincs fontosabb dolgunk. De a másik territóriumát azt tiszteletben kell tartani!

Persze nem a Laura és Péter által húzott, nevetséges kerítések között van az én birtokom, dehogy. Azt csak az emberek hiszik, hogy drótokkal meg lehet jelölni egy területet. Ugyan már! Mi cicák, más jelekből olvasunk. Más macskák már messziről látják, hol karmoltam össze a fákat, és érzékeny orrukkal messziről megérzik, hol hagytam jelet a vizeletemmel, hol dörgölőztem a bokrokhoz, ott hagyva pár szőrszálat.

We use cookies to personalize content and ads, to provide social media features and to analyze our traffic. See our cookie policy(Opens In a New Tab) You can use cookie settings to change your preferences.